József Attila A Dunánál Elemzés
- József Attila: A Dunánál by Zsófia Borbélyné Péter
- József Attila: Dunánál (verselemzés) - magyar nyelv és irodalom korrepetálás interneten
- József Attila A Dunánál című versének elemzése
- József Attila: A Dunánál (elemzés) – Jegyzetek
- Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis
Már Hérakleitosz is a folyóvízzel szemléltette a dialektika lényegét. (Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, mire másodszor belelépünk, már más vizet érintünk. ) Az állandó mozgás, a változás és ennek ellenére az önazonosság megőrzése, a rész és az egész (a csepp és a tenger) kapcsolata egyaránt kibontható a víz-képzettel. A víz-képzetet gazdagítja az eső is. Az esők teszik naggyá a folyót, s ugyanúgy az életelvet jelképezik, mint az édesanya. Háromféle esővel találkozunk a 3. versszak ban. A rövid idejű cseperész éssel, a hosszú és az örök eső vel. Az időbeliség nemcsak a természeti jelenség tartamára vonatkozik, hanem a létezés történetiségére is, beleértve ebbe az élő, az élettelen természetet s az embert. A cseperészés még a versindító helyzetben, a rakodópart on éri a szemlélődőt, a barlangból már egy sok ezer éve élt ember is nézelődhet, az örök eső múltja pedig az idők végtelenébe vezet. Az első rész víz-képzetei és kitüntetetten a Duna nemcsak a szükségszerűen időbeli mozgásra, változásra utalnak hangsúlyosan, hanem ennek ritmusosságára is.
József Attila: A Dunánál by Zsófia Borbélyné Péter
József Attila: Dunánál (verselemzés) - magyar nyelv és irodalom korrepetálás interneten
Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt – néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. 2 Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit száz ezer ős szemlélget velem. Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit én nem látok, ha vallani kell.
József Attila A Dunánál című versének elemzése
József Attila: A Dunánál (elemzés) – Jegyzetek
Irodalom - 12. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Reszkessetek betörők 2 1992 teljes film 2020
- Miért rágja a kutyám a lábát, és ez mitől van?
- Jurassic world teljes film magyarul hd
- Citroen c4 grand picasso automata váltó hibák
- Bruhács jános nemzetközi jog ii pdf 3
- Kibicsaklott a bokám mit tegyek?
- Mennyibe kerül a youtube premium part
- Canon vixia hf r800 ár
- Fáj a vesém ha mozgok
- Lenovo miix 3 830 teszt price
- József Attila: A DUNÁNÁL | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
- - U - - - U - U U Anyám szájából édes volt az étel, U - - - - - - - U - U apám szájából szép volt az igaz. U - - - - - - U U - Mikor mozdulok, ők ölelik egymást. U - - U U - U U U - - Elszomorodom néha emiatt - - U U U - - U U U- ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd, U U - U - - - U - - - ha majd nem leszünk!... " - megszólítanak. U - - U - - - - U U Megszólítanak, mert ők én vagyok már; - - - U - - - - U - - gyenge létemre így vagyok erős, - U - - U - U U U - ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, U - - - - - U U U - - mert az őssejtig vagyok minden ős - - U - - - U - - U - az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: U - U - - U U - U - U apám- s anyámmá válok boldogon, U - U - - - - - U - s apám, anyám maga is ketté oszlik U - U - U U - - - - - s én lelkes Eggyé így szaporodom! - - U - - - U U U U A világ vagyok - minden, ami volt, van: U U - U - - U U U - U a sok nemzedék, mely egymásra tör. U - - U - U - - U U A honfoglalók győznek velem holtan U - - U - - - U - - - s a meghódoltak kínja meggyötör.
Szomorú kép, mivel lecsúszott, elégedetlen embereket látunk. Minden mozdulatlan ebben az éjszakában és az országban, de minden mozdulni szeretne. Láttató kép: "a nyomor országairól képet fest a penész" A Dunánál (1936) A vers műfaja: óda. A cím evokatív, látjuk a Magyarországot két részre bontó folyót. A vers három részre tagolása egyúttal a lét szakaszait is jelöli:a kisgyermekkort, a felnőttet és a halálba távozottat. A lírai alany a költő, az ő nézőpontján keresztül ismerjük meg a környezetet az alaphelyzetben. Egy adott helyszínről, a Duna partról szemlélődik, " fecseg a felszín, hallgat a mély" (akár az emberi lélek). Filozófiai gondolatok elindítója a táj. I. rész Fő motívuma a Duna, s mindaz, ami a folyóról eszébe jut. A hullámok mozgása az emberi test izmai ritmusát, édesanyja ringatását, valamint gyermekkorát és a dülöngő temetőket idézi fel, egymásba mosódó hasonlatokkal. A víz többletjelentéssel bír: az idő állandóan újuló áramlását érzékelteti. II. rész Szinte teljesen elszakad a Duna-képétől.