kingsestateauctionsnewyork.com
A legendás, kétértelmű Personal Jesust pedig gitárszólóval dúsították fel, ami kétségkívül a koncert zenitje lett. A monumentális közép- és oldalkivetítők szerepe túllépett a szimpla reprodukáláson: a fekete-fehér, feszes, pörgővágással rock and rollosított vetítések egyszerre csináltak érinthetetlen ikont a kerengő dervisként viselkedő Gahanből, másrészt intim közelségbe is hozták. A higanymozgású énekes folyamatosan tartotta a kontaktust a nézőkkel, Elvisesen riszált, grimaszolt, sercintett amúgy kocsis módra, a dobossal bohóckodott, mosolygott, kezével szívecskét formázott, mint egy Instagram-modell, operettsztárosan hajlongott, énekeltette és hajtotta a közönséget, már csak a stage diving és a bodysurfing hiányzott, azon se lepődött volna meg senki. Gahan – aki állítólag szokásos levendulaszappanja mellé hőfolyosót is kért, nehogy megfázzon - egyre jobban hasonlít David Bowie -ra és Freddie Mercuryra, nagyon távol áll a monokróm, egyetlen pózba merevedett sztároktól, s ezzel veszélyesen közel került a kultstátuszhoz.
Az olvasottság nem publikus. Soha rosszabb kezdést a VOLT fesztivál 0. napján - Ilyen volt a Depeche Mode Megújult a Lángoló! Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár! Az istenek kegyesek voltak a Depeche Mode-rajongókhoz és nem sokkal a koncert kezdete előtt elzárták az égi csapokat. Ez mondjuk sovány vigasz volt azoknak a fanatikusoknak, akik már kora délutántól kapaszkodtak a rácsba, hogy tutira az első sorból élvezhessék a fellépést, de ők legalább önként vállalták ezt az áldozatot – az első vonatig kitartó afterpartyzásról nem is beszélve. (Fotók: Kozmári Attila) A zenekar voltos koncertje egyébként azért számított kuriózumnak, mert ez volt az első nem önálló, hanem fesztiválkoncertjük Magyarországon. Ennek megfelelően a nyomás is kisebb volt rajtuk, már ha az ő szintjükön, az ő rutinjukkal még egyáltalán létezik ilyesmi. Egy laza fesztiválos bulit kaptunk tehát, aminek a felszabadult hangulatát a közönség mellett szemmel láthatóan a Depeche Mode tagjai is iszonyúan élvezték.
A legtöbb nagy slágerüket eljátszották, nem maradt el a közönségénekeltetés és az ikonikus kaszálás sem a Never Let Me Down Again alatt. hirdetés A külföldi együttesek közül jó eséllyel a Depeche Mode-nak van a legnagyobb rajongótábora Magyarországon. Már a '80-as évek vége óta szerveznek rendszeres DM-klubesteket országszerte, a legnagyobb ünnep pedig nyilván az, amikor maga a zenekar is ellátogat hozzánk. A fokozott érdeklődést Dave Gahanék is érzik: legelőször még a rendszerváltás előtt, 1985-ben léptek fel Budapesten, az elmúlt 15-20 évben pedig mindegyik turnéjukon útba ejtettek bennünket legalább egyszer, de előfordult, hogy többször is. A most zajló Globar Spirit Tour során már kétszer jártak itt, tavaly május után legutóbb alig pár hónapja, február elején játszottak a Papp László Sportarénában. De már akkor tudni lehetett, hogy hamarosan újra visszatérnek, méghozzá első magyarországi fesztiválfellépésükre. A VOLT nulladik napját teljes egészében rájuk húzták fel, a színpadok többsége még nem is üzemelt, a fő attrakción kívül csak néhány magyar fellépő szerepelt a programban.
Aztakurva 😀 Voltunk páran. Háttérben a város fényei. Miután végre átvettük a karszalagokat, egy pillanat alatt bejutottunk. Láss csodát, még az eső is elállt! Egyből a nagyszínpad italpultja felé vettük az irányt. Idén új rendszert vezettek be. Megszüntették az eldobható műanyag poharakat és csak visszaváltható műanyag korsókban lehetett sört kérni. A repohár ára 450 ft volt, ezért pénzt nem kaptál, hanem csak vouchereket, aminek beváltásakor ennyivel olcsóbb volt a pia. Ilyen repohárral egyébként már korábban is találkozhattunk. Egy csomó jó tulajdonsága van. Például simán vehetsz egyszerre több sört is magadnak, anélkül, hogy felmelegedne a tenyeredben. Ennek külön fogantyúja van, ráadásul olyan, mint a legó. Egyszerre akármennyit egymásba tudsz illeszteni. Mivel már nagyon elegem lett a sorbanállástól és a Depche Mode is lassan színpadra lépett, így jó előre betankoltunk sörökből, hogy még egyszer ne kelljen majd sorban állni. Ilyenkor lenne szokás feltérképezni a fesztivált, ha mondjuk délután négy lenne.
Eleve maga a dal is nagyon erős, de a védjegyévé vált kaszálós koreográfia, amit több tízezren követtek Gahant utánozva, hatványozottan hidegrázóssá teszi. Ultra Depeche Mode? on Twitter Depeche Mode - Never Let Me Down Again / Volt Festival (26. 06. 2018) #GlobalSpiritTour #DepecheMode A raadásban a gitáros-vokalista Martin L. Gore is kapott egy szólódalt, a Somebody-t, ettől viszont inkább csak leült a buli. Persze az általa énekelt lassabb, lírai számoknak is megvan a hangulatuk, de nem biztos, hogy a végére kellene hagyni őket, pláne egy fesztiválon. Ezután viszont szerencsére jött a Walking In My Shoes, a talán legnagyobb sláger Enjoy the Silence, végül pedig meglepő húzással a mai fülnek kicsit vicces hangzású, ősrégi (1981-ben megjelent) Just Can't Get Enough zárta le az estét 1 és háromnegyed óra után. A fesztivál még csak most veszi kezdetét, de a Depeche Mode koncertje tökéletes bemelegítés volt a következő néhány napra. Bár néhány "Sopron, how are you doing? "-on kívül nem volt túl sok interakció a közönséggel, valószínűleg senkinek nem maradt emiatt hiányérzete.
Értékelés: 472 szavazatból Az aktuális rész ismertetője: A Gasztroangyal Feledre látogat, ahol az Átányban megismert Máté Gyuri és családja éppen első disznóvágásukhoz készülődnek. Marcsi is csatlakozik hozzájuk, és segít az ételek elkészítésében. Közben az is kiderül, mi az a gömöri rózsa és hogyan készül a hajtovány. A műsor ismertetése: Magyarország legnépszerűbb gasztronómiai műsorában hétről hétre újulnak meg a múlt ízei a jelen konyháiban. A Gasztroangyal mostanra mozgalmat teremtett, és arra ösztönzi a nézőket, hogy értékeljék a valódit, a természeteset. A piaci kofától a profi szakácsokig mindenki azt hirdeti, hogy ízeink és receptjeink hagyománya ma is meghatározó, és kiváló alapanyagaink száma végtelen. Ahogyan végtelen az ételvariációk sora is, melyek segítségével átszelve a Kárpát-medencét a Gasztroangyal minden egyes alkalommal bebizonyítja, hogy Magyarország finom! Egyéb epizódok: Stáblista: július 22. - csütörtök július 29. - csütörtök
Aki csak a kis kocsmarészbe ült volna, attól az igazolványt kérték, aki pedig a koncertre érkezett, az a flepni felmutatása után fizethette ki a belépőt. A személyzet ébersége amúgy lankadatlan volt, egyetlen embert láttam, aki úgy slisszolt be, hogy a jegyszedő nem vette észre (egyébként ő sem szándékosan cselezte ki a rendszert, néha elfelejtjük azt a fránya igazolványt, van ilyen), de a pultos fiú azonnal lekapcsolta. Az 1989-ben alapított, 32 éve töretlenül zenélő Nulladik Változat ugyan nem hamvas banda már, de máig megőrizte az alterszcéna második vonalában szerzett hírnevét (például nemrég tartottak a Facebookon sikeres online koncertet). A zenekar alapító-dobosa, Puskás Tibor a koncert előtt elmondta, attól tartott, kevesen jönnek a föld alá ilyen rekkenő hőségben, de szerencsére tévedett: a koncertre legalább harminc-negyven ember gyűlt össze. Igazolvány nélkül jóval többen is lettek volna, kapásból vagy tíz emberről tudom, hogy nem fogadta el az oltást, így le kellett mondania kedvenc zenekaráról.
A jelenlegi turné apropóját adó Spirit lemezről ezúttal mindössze két dal (Going Backwards, Cover Me) szerepelt a repertoárban, plusz még kettő a legelején az intróban, felvételről. Élő közvetítésünk négy számról: Szeretlek Magyarország Depeche Mode - Volt Fesztivál A 2005-ös Playing the Angelről meghagyták a Pain That I'm Used To-t és közönségkedvenc Precioust, ezeket leszámítva viszont semmi mást nem játszottak ez elmúlt két évtizedből. Ami nem feltétlenül baj – és valószínűleg a rövidebb fesztiválszettnek is köszönhető –, de jól mutatja, hogy a kritikusok és a közönség mellett maga a zenekar is jóval többre tartja életművének első felét. A '80-as, '90-es évek nagy slágereiből viszont nem volt hiány: az Uselesstől a World in My Eyes-on, az In Your Roomon, az Everything Counts-on és a Stripped-en át a Personal Jesusig egymás után következtek a klasszikusok, a közönség nagy örömére. A levonulás előtt mi más következhetett volna, mint a Never Let Me Down Again, ami ezúttal is – ahogy mindig – a koncert legkatartikusabb része volt.